Portré: Steven Meisel

A dokumentarista divatfotós

Steven Meisel tökéletesen keveri a valóst a megkreálttal, ezért nevezem őt dokumentarista divatfotósnak. A képei nem merevek, nem akarnak tökéletesek lenni, mindig van bennük olyan részlet vagy olyan szereplő, ami valóságtartalmat ad a fotóinak és gondolattal tölti meg azokat. Nem tudom, hogy Ti, hogy vagytok vele, de nekem már csömöröm van a tökéletes, minden érzelemtől mentes képekből. Például a minap látott napvilágot a Bulgari új reklámkampánya, gyönyörű képek, de valamitől mégsem tetszenek, mert valami hiányzik belőlük… talán pont az, amit Meisel képeitől megkapunk.

Részlet az olasz Vogue számára készített “Make Love Not War” című sorozatából.

Úgy tud egyensúlyozni a képein belül a valós és megrendezett elemekkel, hogy az nem lesz hatásvadász.

A kezdetek

Steven Meiselt már kiskorában érdekelte a divat. Szerette elkísérni az édesanyját a fodrászhoz, és amíg várt  rá addig ő átlapozgatta a divatmagazinokat. Később már a zsebpénzét is arra költötte, hogy divatlapokat vásároljon. Tizenéves korában azzal töltötte a szabadidejét, hogy Avedon (a későbbiekben Róla is fogok írni) stúdiója előtt álldogált és figyelte az oda érkező modelleket. Hogy a divattal foglalkozhasson, divat illusztrációs kurzust hallgatott a Parsons School of Design-ban. Az 1970-es években divatrajzokat készített és divatcikkeket írt. Majd elkezdett kezdő modellekkel együtt dolgozni az ő portfóliójukon, ami rengeteg lehetőséget hozott a számára. Így került be divatanyaga a Seventeen magazinba. A modellek nagyon szerették Meiselt, mert sok tehetséges modellt fedezett fel és tette őket híressé. Például segítette többek között Naomi Campbell és Linda Evangelista pályáját is.

Részlet a “Supermodels Enter Rehab” című sorozatából. Olasz Vogue, 2007. július

Mi Steven Meisel erőssége? Hogy a topmodelleket ismeretlen lányokká, fiúkká tudja változtatni. Ez miért jó? Mert így nem a sztárságuk, személyes történetük fog érdekelni a képeken, hanem az, amit Meisel el akar velük mondani. Úgy használja modelljeit, mintha színészek lennének. Steven fotóiban keveredik a filmes látvány, a magasművészet, a pop-kultúra, mindez úgy, hogy képei modernek mégis tisztelik és dicsőítik a múltat.

Részlet a “State of Emergency” editoriálból. Olasz Vogue, 2006. szeptember