Egy hosszú nap bejegyzése

Rengeteg elintéznivalóm volt a mai napra, mégis a reggelem nehezen, inkább mondhatni lassan indult. Adok is rá gyorsan magyarázatot, hogy miért… Én is abban a bizonyos 21.századi betegségben szenvedek, igen, facebook függő vagyok. De van ennek egy jó oldala is. Például, hogy olyan dolgok találnak meg korán reggel, melyek mondhatni nyomot hagynak benned és meghatározzák talán csak egy órádat, a napodat vagy a hetedet. Szembejött velem az alábbi videó, Léna, Magyarósi Éva alkotása. (Köszi Matyi!)

A narráció, a szöveg, a mondanivaló nem csak, hogy megérintett, hanem el is gondolkodtatott… Hogyan lehetne ilyen mélységet belevinni a fotográfiában? Lehet-e szavak nélkül ennyi mindent mondani? Hogyan lehetne vegyíteni, kinyerni a történet zamatát és beleültetni a képekbe? Mennyiszer belefutunk abba a hibába, hogy valamit szóról szóra akarunk a néző szájába adni egy fotón, ilyenkor sújtjuk a képünket az illusztrálás betegségével… Lehet a divatfotó valóban mély, vagy csak a felszínt kapargatjuk vele? Nekem ezeket a gondolatokat idézte meg. Sajnos sok időm nem volt tovább töprengeni ezeken a kérdéseken, mert el kellett kezdeni a napomat, mely zsúfolásig volt munkamegbeszélésekkel. A Diéta és fitnesz magazinnál kezdtem az utam, ahol felmarkoltam a megérdemelt tiszteletpéldányomat és megbeszéltük a következő lapszám címlapját és divatanyagát.  Majd jött egy telefonhívás, mely bearanyozta a napomat. Egy olyan munkát kaptam meg, melyre már nagyon régóta áhítoztam… de erről majd később beszámolok, legyen addig az én titkom és a csak nagyon beavatottaké. ;) Teljesen feldobva jött egy-két unalmas ügyintézés…

Majd felugrottam Tamara Barnoff-hoz, hogy megtervezzük a következő kollekció fotózását. Nagyon jót beszélgettünk az élet nehézségeiről és az alkotó emberek gúzsba kötöttségéről kis hazánkban… De fel a fejjel, nézz előre felkiáltással elváltunk és az utam az OurStyle-hoz vezetett. Tervezgettünk, beszélgettünk… több közös projektet kiötlöttünk.

Szuper nap volt a mai, így mindennel együttvéve és tökéletes zárásának tartom ezt a blogposztot :)